A közelmúltban egy kedves barátom néhány napig nem volt jelen itt a virtualitásban. Gondoltam, én, mint szószátyár, közléséhes ember - kipróbálom ugyanezt. Önkéntes módon tűntem el, nem kommunikáltam senkivel három napon át.

  Ezt egy kísérletnek szántam. Nem vagyok ugyan pszichológus (sem), de úgy gondoltam, érdekes pszichometriai szempontokat vethet fel egy ilyen "modellkísérlet", amikor valaki kivonja magát abból a körből, amelyben állandóan jelen van, és a többiekkel szinte folyamatos kommunikációban, mintha csak egy társaságabn ülnének, ahol majdnem folyamatos a beszélgetés, és a reagálások.

 A kísérlet persze nem tudományos, csak egy egyszerű próba, de körülbelül azt igazolta, amit az előzetes sejtés. Kedves barátom "eltűnését" követően a 3. napon magam voltam az első, aki ezt észrevette - és észrevételezte.

 Az én modellkísérletemben pedig, hasonlóképpen, a 3. napon volt Valaki, aki hasonló módon reagált. Azután persze mások is odatették a jeleiket az első észrevevő mellé.

 Mi ebből a tanulság, és van-e egyáltalán?

 Számomra van, és nem kevés. A virtuális univerzum, és abban való létezésünk igencsak törékeny, valahogy éppúgy, mint a "való/di világban", ahol szintén napok telhetnek el, vagy hetek, évek, hogy valakik nem nyitják egymásra az ajtót.

 A gondolatkísérlet arra is irányult, hogy ilyen alapon valaki nyugodtan - elnézést - meg is halhatna, mert 3 nap múlva veszik észre, amikor már Bones és Brennan kezd foglalkozni vele...

 Mi derül ki ilyenkor? Hát többek között az is, hogy jószerivel egymás nevén és itteni címén kívül semmit nem tudunk egymásról - értsd pontosan - baj esetén még fel sem tudnánk keresni a másikat (most nem a külföldön élőkre gondolok nyilván) nem tudunk telefonszámot, lakcímet, gyakorlatilag semmi olyan paramétert, amivel akár egy mentőt el tudnánk igazítani, hová is kellene mennie...

 Persze hálistennek barátomnak - és nekem sem történt semmi bajunk, csak mindennapjainkat éltük, ki így - ki úgy.

 Mégis érdekes volt látni, hogy a virtualitásban egymás közelében lévő embereknek is 3 nap kell ahhoz, hogy ráébredjenek, hogy valami nincs rendben, és a dolgok menete, mintha megváltozott volna?

  Hé emberek!!!

 Tudunk még figyelni egymásra???

 Nemcsak itt???

 * Az idézet teljessége és forrása:

"Ki vagyok? Csak álmodom, s tűnődöm,

szemem kékjét homály itta fel,

mellékesen élek itt, e földön,

épp csak úgy... együtt a többivel"

 (Szergej Jeszenyin, ford. Rab Zsuzsa, részlet)