Metróval járok mindennap, mint annyi munkába menő társam, nincs is ebben semmi különös az égvilágon... Nyáron kevesebben vagyunk, ám ahogy beindulnak az iskolák, a reggeli metró a heringesdobozhoz hasonlít ismét.

A történet kicsiny, ám különös mégis. Fél nyolc felé még általában nem vagyunk épp a top-on, inkább csak "haladunk", mintsem tudnánk, mi is történik velünk. A sarokban ültem: messzire megyek, egészen a Határ útig, majdnem végig. Váltakoznak az utasok, nem is nagyon érdemes megfigyelni őket: mire jobban megnéznéd - már le is szállt...

Valahol a Belvárosban, tán a Deákon felszáll egy fiatal anyuka, kisfiával, barátnőjével. Hangosan nevetnek, vidáman beszélgetnek, a kisfiú úgy nyolcéves lehet kb. Út nyílik előtte azonnal: észrevették, hogy sérült, az együttérző utasok "evvel tudnak segíteni", persze, üljön csak le.

A kisfiú szőke, szemüveges, kicsit billegve jár, dülöngél, kis válltáskával üget, leül, de izeg-mozog folyton. Nem tud beszélni, nyögésszerű hangokat hallat, figyel kifelé, nézi az állomásokat, merre tartunk épp. Anyjával próbálna kommunikálni, de ő vígan nevetgél a barátnőjével, nemigen figyel a fiúra, néha oda-odavet neki pár nyugtató szót.

A fiú nézelődik mindenfelé, engem nem találván érdekesnek, célbaveszi a többieket. Felpattan, izgatottan mutogat, mire anyukája megjegyzi, majd a Klinikáknál szállunk le, ülj csak vissza addig. A fiú lázasan mutogat, nyög, aztán leül mégis.

Majd felpattan megint, előtte egy magas szőke szemüveges nő, fehér hosszú népi blúzban, fáradtan álldogál, kapaszkodik. A kisfiú némi tanácstalansággal, dülöngélve odalép hozzá, majd feleakkora, mint a nő... Épp hasáig ér, odalép és váratlanul egy puszit nyom az idegen nő hasára. A jelenet váratlan: a nő is meglepődik kicsit s mire megsimogatná a kisfiút fejét, az már újra dülöngél, mutogat, nyöszörög, anyjára néz.

A Klinikáknál le is szálltak, s elmúlt a varázs...

A nő egészen a Határ útig utazott, láttam azóta, arcán mindig ugyanazzal a kicsit fásult kifejezéssel.

Viszont ki kap még csókot reggel egy nyolcéves kisfiútól?

Ma is érdemes volt élni.

(M3, szeptember 2 körül)